Szent Miklós, Myra püspöke

Valószínűleg Patara városában (Római Birodalom, ma Törökország), 270 táján született egy görög eredetű családban - de életéről kevés dokumentált adat maradt fent. Nagybátyja, a patarai püspök hatására maga is pap lett; nagybátyja szentelte fel.

A szüleitől örökölt nagyobb vagyont szétosztotta a szegények között, ekkor történhetett a három leány megajándékozása is. (A legenda egyik változatában a legkisebb leány hozományára ajándékozott pénz pont a kéményben száradó harisnyájába esett.)

Több legenda is fennmaradt csodáiról: például a három gyermek feltámasztása, a gabonaszaporítás, a vihar lecsendesítése.

Diocletianus császár idejében, az utolsó és legvéresebb keresztényüldözés alatt őt is bebörtönözék és kínozták, csak Nagy Konstantin alatt szabadult ki. Myrában temették el (ma Demre), halálának ideje forrásonként eltérő (326, 345, 351, 365); tradicionálisan december 6-án ünnepeljük. (Modern kutatások első nyughelyét Gemile szigetére, egy sziklába vágott templomba teszik, Patarától 30 km-re)

Miután Myra török uralom alá került, csontjainak nagy részét Bariba vitték, ahol bazilikát (San Nicola) építettek a tiszteletére.

Már halála után 200 évvel is vannak széleskörű tiszteletéről, neki szentelt templomról feljegyzések, bár ekkor még jobbára a keleti egyházban ismerték. Nyugaton széles körben csak csontjainak Bariba való átvitele után terjedt el tisztelete.

Magyarországon ismerete a bizánci kapcsolatoknak köszönhetően terjedt el, már Szent István is birtokolt Szent Miklós ereklyét.

Legendái nyomán Miklós többek között a gyermekek, szüzek, hajósok, zarándokok és a diákok patrónusa.